Sok édesanyában felvetődik a kérdés a babavárás időszakában, hogy a szoptatás az ő esetében müködhet-e? Bizonytalanságunkból fakadóan félve kérdezzük magunktól, hogy a mi testünk képes lesz-e elegendő mennyiségű, megfelelő minőségű tejet termelni? A válasz egyszerű: IGEN. Az édesanyák közel 98%-a megfelelő segítséggel, támogató családi környezettel és erős elhatározással képes arra, hogy gyermekét ily módon táplálja és ezt a fajta gondoskodási formát gyakorolja.
Ha a szoptatás ősi, ösztönös és legtermészetesebb módja a csecsemő táplálásának, fájdalommal a szívében, de mégis miért adja fel sok kismama a szoptatást?
A tévinformációk vagy egyszerűen az információk hiánya miatt!
Feltevődik a kérdés, hogy mi okozza a megtörést a természet rendjében?
A szoptatás módja, mikéntje és törvénye régen olyan tudás, bölcsesség volt, amit az édesanyák egymástól, idősebb anyáktól, nagymamáktól örököltek át, ez a tudás generációkon át terjedt, akár a népmese. A múlt század új irányzatokat, új elvárásokat hozott – gondoljunk csak a nők társadalmi szerepvállalására, a munkaerő piacra való bekerülésére – aminek “megvalósításaként” a mesterséges táplálást, a cumisüvegből való etetést, és sok más, a szoptatástól eltérítő gyakorlatot propagáltak. A szoptatás ezzel történelmi mélypontra került.
Másik oldalon viszont ott vannak a kisbabák, akik ugyanakkor ősrégi, ösztönös ‘receptek’ alapján működnek, valamint az édesanyák, akikben a szoptatás utáni elemi vágy tovább él!
Az ösztönök és a tudás építőköveit össze kell újra raknunk, hogy visszatérhessünk a szoptatáshoz, mely által a természet csodálatos módon egyesítette a kisbaba legegészségesebb táplálékhoz való hozzájutását és lelki szükségleteinek kielégítését.
Hiszem, hogy a szoptatás nemcsak a baba, de az édesanya testi-lelki szükséglete is ebben az érzékeny, nagyon nőies és specifikus időszakban, a kisgyermekes korban. Az anyatejes táplálásra nemcsak mint a legegészségesebb táplálékforrásra gondolunk, ki kell hangsúlyoznunk ennek lelki vetületét is, a szoptatás által létrejövő kapcsolódást anya és gyermeke között.
Szakemberekként és családtagokként arra kell törekednünk, hogy segítsük az kisbabás édesanyákat, hogy megélhessék a ‘saját testből’ való táplálás örömét, hogy felfedezhessék a szoptatásban rejlő erőt és szépséget, hogy megtapasztalhassák, hogy a szoptatás müködőképes, kölcsönösen örömteli gondoskodási forma.
Nehézség esetén megoldást és megtartó erőt jelenthet egy szakképzett szoptatási tanácsadó, aki hiteles információval és gyakorlati útmutatásokkal tud az édesanyáknak segíteni, hogy önbizalmukat visszanyerve gyakorolhassák veleszületett anyai készségeiket.
Tamás Mónika, IBCLC laktációs szaktanácsadó
