Értékeim az ápolásban: fogódzók, amik átlendítettek a járványon című pályázat pályamunkái

Lucrările primite în cadrul proiectului: Valorile mele în îngrijire: ancorele care m-au ajutat în pandemie

 

Történet a fertőző betegségeket kezelő osztályról – névtelen pályázat 

Ilus néni és Babba Mária

Ilus néni apró kis termetével, pici kék szemeivel az eddigi 87 évét imával az ajkain és kemény munkával élte le egy kis csíki faluban. Picinyke haját kontyba tűzve viselte. Minden alkalommal, ahányszor beléptem a kórterem ajtaján, derűsen mosolygott, pedig fájdalmait, ha másként nem is jelezte, a mély sóhajok hűen tükrözték.

Koronavírusos betegként lázasan, légszomjjal feküdt az ágyában, panasz nélkül. Az oxigén erőteljesen bugyogott a fejénél. A valóság az, hogy nem igazán hittünk a felgyógyulásában.

Bíztatóul végigsimítottam a haján a kezemet (dupla kesztyű, maszkok: teljes beöltözés), ő elmosolyodott és azt mondta: „Babba Mária hazasegít. Én tudom, hogy hazasegít. Hiszek benne, hozzá imádkozom”.

Éjszakák hosszas sora telt el változatlan, kezelések sora járt le, míg állapota egyszer csak javulni kezdett. Elsőként nem volt szüksége segítségre a légzéskor, majd egyedül elkezdett enni, majd felállt és sétált. Nap-nap után az apró kék szemek fürgébbek és fényesebbek lettek. Az ágyán, melyen pehelykönnyű teste várta, hogy indulhasson haza, a takaró és a párna elrendezve. A kis barna bőr útitáska pirkadatkor útra készen várta gazdáját. Sietség és szó nélkül, de készen az indulásra.

Első útja, azt mondta, „ide a szomszédba vezet, ahonnan mindennap várta a harangszót és a miséket, amelyek átsegítették ezen a nehéz időszakon”.

Szemem megtelt könnyel, szégyenlettem magam, nem mindig hallom meg a somlyói harang biztató és segítő hangját, pedig szól, emlékeztet...

Hit kell nekem, és nekünk. Mert Babba Mária megsegít.

 

Balogh Adriana, asistent medical principal, secția boli infecțioase

Fazele trecerii prin pandemie

Eu am trecut prin toate fazele, deși nu în ordinea obișnuită:

1. Negarea: Dom'le, e imposibil, și chiar dacă este, pe noi sigur ne ocolește!!!

2. Revolta: E nedrept! E iresponsabilitatea altora, eu îmi expun familia!!!

3. Negocierea: Să vedem, puțin noroc, un strop de șansă, mă implic și te implici, eu promit și tu promiți!!!

4. Resemnarea: Asta e, nu ne ocoleste, ramâne o singură direcție: înainte...

5. Lupta : Am zis că ordinea nu a fost cea firească și bătătorită. La acest capitol, cu forțe adunate fiecare cum a putut, cum a găsit resurse, s-a pus pe treabă cu seriozitate maxima!!!

Suportul 1: Căteva minute la biserică, afară, pe o bancă. Doar cateva minute, dar eficiente. Înainte de intrarea în tură: ”Doamne-ajută-mi să nu fac vreo greșeală, să nu fac vreo prostie din spaimă, panică, viteză !!" La ieșirea din tură: ”Multumescu-Ți Doamne că totul a fost bine!!!"

Surportul 2: Toți cei dragi!!! Familia, prietenii, vecinii, foști profesori, foști și actuali colegi,  foști elevi de la cursul de chitară, mămicile/tăticii celor de la chitară, părinți de-ai copiilor din clasa copilului meu! Vorbe din suflet la întâlnirea în grabă pe scâri, lângă lift, pe stradă, în magazine, fotografii cu copiii de la chitarî facându-mi cu mâna sau cu chitara în brațe așteptând reîntoarcerea la normal, mesaje de încurajare de la mămicile acestor copii, scrise cu mare drag și sinceră grijă!!!

Concluzie: sunt recunoscătoare!!!

 

Czikó Mária főasszisztens, urológiai osztály

Virágvasárnap

Egy éve tartó járványhelyzet, amelyben van sok félelem, rettegés, aggodalom, kihívás, megvalósítás, segítségnyújtás, pozitív hozzáállás, megváltozott munkakörülmények és ezzel minden, ami csak belefér, a család, a barátok, a munkatársak, a beteg ember és az egészséges iránti tenni akarás, belső harcok, jó és negatív kritikák elfogadása, feldolgozása...

Egy a cél, tenni a dolgunkat legjobb tudásunk szerint, odaadással, kérdőjelekkel vagy anélkül, mindegy... Meg kell csinálni, túl kell élni, remélni, hogy egyszer vége lesz.

Hinni abban, hogy minden elmúlik, semmi sem tart örökké, csak egy dolog maradandó, ami soha nem vész el, a szeretet.

A maszkom mögött mosolyogva, virágvasárnapon teljesítettem szolgálatot az oltóközpontunkban, ahol 162 előzetes bejelentkező személyt kellett aznap beoltani.

Jönnek, egyetemisták, tanárok, krónikus betegségben szenvedők, idős emberek. Van, kit lánya, fia kísér el, van, ki gyermekét vezeti be, van ki nagymamáját részesíti előnyben, majd azután tér vissza, hogy ő is megkapja az oltást, hiszen 38 évesen rákos betegségben szenved, de egyszer a nagymama legyen biztonságban, hisz rajta kívül nincs senkije...

Ilyen és ehhez hasonló hatások érnek és megfogalmazódik bennem: Jó, hogy itt vagyok! Teszek valamit! Még akkor is, ha csak egy csepp a tengerben.

Idős bácsi jelenik meg a rendelő előtt, első oltása óta már ismerjük egymást.

- Hát ismét ön az? Megismerem a szeméről. Lelkem! Maga olyan fáradt! És mégis kedves és mosolyog! És ma is, virágvasárnapján...Tudja az én apám mit mondott a vasárnapi munkáról? „Isten odavezérli az embert dolgozni, ahol szükség van reá, amit tud, s amiért a földre küldetett". Na, maga ezért van itt!

Pillanatra megálltam, s arra gondoltam, talán igaza van! Ezekért az emberekért, ezekért a felemelő elismerésekért érdemes megtenni, ott lenni, segíteni!

Szavak vagy csak egy hálás tekintet, melyek átlendítenek a nehézségeinken!

Számomra az oltóközpontban teljesített szolgálat hozta meg a felemelő élményt, a rengeteg Isten fizesse, Isten áldja meg magukat, hálás köszönetek, tekintetek...

És igen, egy a cél! Túlélni a járványt, ott lenni, tenni ellene, segíteni mindenhol, ahol csak lehet!

 

Fiscutean Margareta, asistent medical principal, secția ortopedie-traumatologie

Valorile mele în îngrijire: ancorele care m-au ajutat în pandemie

Anul care a trecut, a fost un an cum nu am mai trăit niciodată, viața ne-a fost oarecum controlată, dar am devenit supraviețuitori.

Ne-am confruntat cy un inamic invizibil, virusul SARS-Cov 2, care a afectat întreaga omenire. Am dus un război cu noi înșine și cu virusul. Timpul s-a jucat cu mințile noastre. Am trăit cu frică, am devenit frustrați și obosiți, dar asistenții medicali devin mai solidari în caz de criză sanitară. Am trecut prin stare de urgență, stare de alertă, stare de speranță în așteptarea unui vaccin salvator. Am fost distanțați, informați, unii dintre noi izolați, internați, confuzați, vindecați, iar unii dintre noi din păcate decedați. Am învățat că totul ține de modul cum ne adaptăm la un nou mod de viață, am învățat arta răbdării. Vaccinul ne-a adus speranță și bucurie, dar unii din păcate au rămas sceptici în legătură cu acesta.

Trebuie să vedem frumusețea ascunsă în nuanțele vieții de zi cu zi și să înțelegem, că noi, asistenții medicali reprezentăm corona vertebrală a sistemului de sănătate. Pandemia nu s-a terminat, războiul cu inamicul invizibil continuă.

  

Sárig Krisztina Izabella, asszisztens, fertőző betegségek osztálya

Párbeszéd az angyalommal

Lelkesen, szeretettel rójuk az utat, 

Mit nekünk az égi fentről mutat. 

Nincs könny, fáradtság, kétely, 

Csak bizalom, remény és érvek. 

Mert soha nem volt kérdés, 

Örömet, mosolyt látni, ez a végcél. 

Piros, fehér tájtékzó lovak, 

Hoznak törött szárnyú angyalokat.

Őrruhába bújt sok kis őrangyal, 

Vigyázza megújulásukat éjjel, nappal.

Öröm és bánat könnyei egy TEST-VÉR,

Mindkettő egy csermelyből fakadó ér.

Lankadó lelkesedéssel rójuk az utat,

Mily kicsik vagyunk mi nélküled uram!

Ó égiek nézzetek le ránk!

Miért kell ennyi szenvedést élnünk át?!

Mindenünk odaadjuk, amink van, 

Keserű tudat, hogy olykor kevés haszna van. 

ÉN: Most tőled kérdem Őrangyalom. 

Mikor gyúl fel a fény az alagúton?!

ANGYAL: Ne csüggedj, ha itt az idő meglátod. 

A lámpás most is ott van, az utad végig kell járnod!

ÉN: Mennyi verejték, félelem, fájdalom árán?!

ANGYAL: Ez a belépőd, hogy jobb emberré váljál!

ÉN: Szeretném ha mindenki új szárnyakat kapna!

ANGYAL: Kapnak is, de repülni más-más útra fognak!

ÉN: Nehezedik a teher a vállaimon.

Jó lenne hogy itt légy néha oldalamon.

ANGYAL: Voltam, vagyok s leszek is. 

Míg bevégzed a feladatod itt.

ÉN: Úgy érzem erőm gyengül, hitem lankad, 

Ily sok szenvedés láttán, mi rám roskad. 

ANGYAL: Ne feledd gyermekem, mit egykor ígértél,

Ez adjon neked erőt, hogy tovább lépjél!

ÉN: Köszönöm a lelkesítő, bíztató szavakat!

Erre volt szükségem, hogy újra erőt kapjak. 

ANGYAL: Az erő ott van benned gyermekem, 

Én csak emlékeztetőül mondtam el neked. 

Megújult lelkesedéssel rójuk tovább az utat, 

Mit kirendelt ránk az égi fentről és mutat!

Tesszük a lehetségest és olykor a lehetetlent!

Mert feladatunk van, és sok szenvedő számít ránk idelent! 

 

Salamon Ágnes, asszisztens, ortopédiai osztály

Nemcsak a járvány nem ismer határokat, hanem a zene sem

Az egészségügyben végzett tevékenységen kívül életem központi részét a zene, különösen az egyházi-liturgikus zene jelenti. Jelenleg a Vámszer Géza Művészeti Népiskola karvezetési szakának harmadéves hallgatója vagyok és az iskola keretén belül Szopos Zoltán zenetanárom segítségével tavaly áprilisban alkalmam volt részt venni egy virtuális kóruséneklésben. Számomra hatalmas élmény és egyben kihívás is volt. Azt szokták mondani, hogy minden rosszban van valami jó is. Hát, az én esetemben ez a fajta kóruséneklés jelentette a karanténidőszak „fénypontját”.

Hogy történik egy virtuális kórusba való fölvétel?

Amíg nem kerültem bele, nem sok fogalmam volt az egészről. Először is elküldték a négy szólamra írt kottaanyagot és hangregiszterem függvényében ki kellett választanom az a szólamot, amelyet szerettem volna énekelni. Jelen esetben a szopránra esett a választásom. A hangfelvételt be kellett küldeni és egy zenei bizottság elbírálata a hanganyagot.

Sikeresen bekerültem a válogatásba és így megszületett a felvétel, amelyet mellékelek. 

A dal egy közismert népdalfeldolgozás, a „Tavaszi szél vizet áraszt”. És talán a legszebb az éneklésben az volt, hogy így is megtapasztaltam a közös éneklés rendkívül pozitív erejét. És nemcsak a járvány nem ismert határokat, hanem a zene sem. Idősek és fiatalok, zenészek és amatőrök, anyaországól, Erdélyből, mind-mind lelkesen énekeljük a dalunkat.

https://www.facebook.com/watch/?v=3866646190116210

 

Menu